Autó fordul, széken a ruhád,

Nézed az utcát, szerintem át

Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,

Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon

Valamiért a szívük,

Legyen céljuk, ne mindig higgyük,

Hogy mind csak eszköz arra,

Hogy ez a város le legyen szarva.

és legyen attól rendbe' minden

Hogy esik az esõ és - attól - frissen

Kinõtt Fejes Káposztához

Hasonlítson reggel a város

és te is új legyél benne

Zöld, mint egy mozgalom és egyre

Ugorj az autók elé

Ki a könnyekkel, kifelé!

érezd, hogy lehet, hogy most vagy

és nemcsak egy tévedés hozhat

Változást, ki kell hogy jöjjön

A bõrödbõl a nõdre egy ködmön

Ha fázik, mert tél lesz és tényleg

Hátha igaz, hogy felõled élhet

Minden, amit gyilkolni szoktál

Hadd használjon el, amit hordtál...eddig

Hadd álljon meg benned az élet

Hogy megkérdezd: "élet, mi végre kérlek

Hogy annyira keményen meneteltél,

Engem mint birka lelegeltél

Tisztellek, küzdesz, meg minden

Csak valld be nekem, hogy nincsen

Szükséged immáron másra

Csak a kezedben a dáma párra

Hogy megemeld ismét a tétet

és nyerjél még egy pár évet

Csinálj még egy pár dolgot

Amit valaki fontosnak mondott"