Mindenkiben ott él

Egy májusi esõs délután sétáltam egyedül a fák között

Gondolataimban ott jártál

Nagyon hiányoztál

Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már

Emberek arcán bánatot

Hányszor láthattak boldogságot

Egy dal, ami mit sem ér

Annak, aki nem érzi át, abban nem él

Aki érzéseit kimutatni fél

Akit nem önt el ma még a szenvedély

De ha egyszer valakit utolér

Ereiben hevesebben lüktet a vér

Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él

Hidd el, elmúlik majd a tél

Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni

Meddig tart még?

A vihar erõsebb már, az ég is mennydörög itt

Az esõcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit

ó, miért nem vagy itt velem?

Nem érezhetem forró ölelésed

Szádnak édes ízét

Szerelmünk égetõ tüzét

Egy dal, ami mit sem ér

Annak, aki nem érzi át, akiben nem él

Aki érzéseit kimutatni fél

Akit nem önt el ma még a szenvedély

De ha egyszer valakit utolér

Ereiben hevesebben lüktet a vér

Akkor megbocsát majd mindenért

Mindenki szívében ott él

Mikor a szemében valaki többet ér

Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni

Szenvedni tovább

Fáj, hogy vágyom rád

Fázom

Az arcom

Vizes

A szikla

Hideg

A szemed

Rideg

Távolodsz tõlem

ég veled! -ezt kiáltod

Hát legyél boldog!

Egyszer minden véget ér

õ is egyszer más utakra tér

Szerelmét elfelejteni

Emlékként megõrizni

Nagyon nehéz