Búcsú

Nézd, milyen vakító az õszi napsugár

Kis mezõn bánatunk teríti szét

Pár napra visszatért a nyár

Rettegve várjuk a búcsú közeledtét

élvezzük a langyos szellõt

A haldokló természet utolsó leheletét

Ma az éjszakát együtt töltjük el

Az eget fürkészve fekszünk a mezõn

Mondd, a csillagok mit árulnak el?

De holnap a bolygó más-más oldalán

újra egyedül tekintünk fel

Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán

Csókkal ébresztesz fel

Indulnom kell

Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú