Menekültek dala

A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat

Dús legelõk, mezõk váltják fel a lombos fákat

Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról

Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból

A kormány azt üzente, maradjunk otthon

A férfiakra szükség van a fronton

A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom

Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták

Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát

és most így haladnak együtt a menekültek az országúton

Békés tájak kísérik õket útjukon

A távolban mögöttük füstölgõ házak

Az otthonaik már lángokban állnak

Félelem, rettegés és remény az arcokon

Fegyverem a sárban, futok az üldözõk elõl

Gyáva voltam, mert nem lõttem

Elszöktem a harcmezõrõl

és most így haladnak együtt a menekültek az országúton

Békés tájak kísérik õket útjukon

A távolban mögöttük füstölgõ házak

Az otthonaik már lángokban állnak

A gyûlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon