Megcsalva

Megcsalt a világ

A pofámba röhög a valóság

Elcsábított a csillogással

Mint dúskeblû nõ minden bájával

Néha eszembe jut egy régi dallam

Emlékeztet, nem ezt akartam

De elhittem, hogy az új világ

Megadja mind, mire szükségem van

Nem sejtettem

Az élvezetek tengerében

Hogy férgek másznak

A gyümölcs belsejében

Megcsalt a világ

A lepel lehullt, s az arcomba vág

A látvány, hogy minden, amiben hittem

Szemétdombként hever elõttem

Nem akarom, de jól emlékszem

Léphettem volna másképpen

Az orrom hegyéig nézve csak

Mennyi életet tönkretettem

Késõ már, de nem ezt akartam

A szakadék szélére sodródtam

ám a fejemben egy régi dallam

Nem ereszt el

Csak egy lépés kell