Filmek

újra mélységes bánat önti el a szívemet

Ahogy tehetetlenül nézem a történéseket

Megváltoztatni semmit nem tudok

Csak véleményt mondhatok

úgy kísért mindannyiunkat saját gonoszságunk

Valaki próbál küzdeni ellene, valaki gondosan palástolja

Magasztos eszmékkel, szeretetrõl, igazságról beszélnek

Istennek képzelik magukat, közben a saját tükörképüktõl félnek

Az erõt tõlünk kapják, tõled, tõlem és tõle

Nemzeti színû lobogókkal csavarják a holttesteinket körbe

újra egy generáció lehanyatlóban

Kik életet adtak másoknak, és reménykedtek az újban

A valós szenvedések, miket átéltek

Az újaknak már csupán filmek

Biztonságban, kényelemben, csak peregnek a képek

A dühöt már nem tartják vissza az emlékek

Csak akkor fogjuk észrevenni

Amikor közelrõl érezzük meg a halál szagát

Amikor felfedi valós arcát

Amikor egyetlen lövés, robbanás

Elpusztít minden álmot, valóságot

és mindaz, mi számunkra kedves

Nem számít többé már