éjfél elõtt egy perccel

Tiszta fényed

életet adó fényed

Gyilkos sugaraid nem szûri már

A meggyengített ózonréteg

Kék véred

Olajtól szennyezett véred

Gyermekeidet pusztítja el

Ereidben lassan árad a méreg

Szemét rohasztja tested

Saját könnyeid marják le kérged

Mértéktelen kizsákmányolás

Mesés kincseidtõl foszt meg

Fájdalmas a lélegzeted

Haldokló tüdõd szmogtól szenved

éltetõ fáid már nem segítenek

Nyúzott tetemeket rág a féreg

Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel

Nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell

Hiszem mint matéria, mint a „Teremtés koronája”

Hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva

Leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg

Súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg

Hiszem mint matéria

Hiszem mint az evolúció csúcsa

éjfél elõtt egy perccel

A Föld bolygót paraziták lepték el

Nem törekszenek semmi másra

Tökéletes diszharmóniára

Megérettek a teljes pusztulásra