"Fekszem a földön

Fekszem a földön,

nézem az eget.

Tökéletes állapot

talán szerda lehet.

Miközbena lapokat osztja

zöld szemével néz rám,

Kicsit megérint,

de csak úgy némán.

A messzi távolból mintha a

hangját hallanám,

de lehet, tévedek, másnak

nem mondanám.

Néha megérint,

játszik velem a szél,

de csak suttog,

hangosan nem beszél.

S meditál mikor a lapot

a földre rakja, egymás mellé, rendezett

sorokba.

Fekszem a földön,

nézem az eget.

Mellettem macskát,

a felhõt, a szelet.

Miközben a lapokat osztja

zöld szemével néz rám.

Kicsit megérint, de

csak egészen némán.

S meditál mikor a lapot

a földre rakja.

Hosszú barna haját

a vállán hátra dobja.

Csak fekszem a földön,

itt olyan más minden.

Szívesen kelnék,

de egy csepp erõm sincsen.

Csak nézem az eget,

fent olyan más minden.

NYugalmat árazt, egyszer

nézd meg majd innen..."