"Ugyanúgy, ahogy régen,

ruháink a széken

vannak már.

Mosolyogsz rám halkan,

édes félhomályban

nézek Rád.

Forró testedre borulva,

egy jéghideg hanalon

születünk újjá.

A képzelet ösvényein

születünk újjá.

Nekem több kell,

csak még egyszer

ölelj át!

MAradj, maradj még kérlek

a reggeltõl félek,

maradj hát!

Forró testedre borulva,

egy jéghideg hajnalon

születünk újjá.

A képzelet ösvényein

születünk újjá."