Sokáig vártalak

Az úgy volt, hogy mindig is mondtad hogy vége lesz.
Hogy káprázat, eltűnsz, mint a fátyol fellegek.
Hiába vigyáztam eltört, mint a porcelán.Én nem figyeltem rád.

Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott.
Elengedett párszor, aztán újra elkapott.
Egymást falták az éjek és a nappalok,
És nem voltál tovább...

Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Túl sokáig vártalak.

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?
Felejts el! Ne hívjál! Ne írjál! A karmaid
Húzd vissza, engedj! Ne rángass!
Nem érdekelsz,
Ne fojtogass tovább...

Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!
Úgy tűntél el, mint akit elnyelt az óceán és el sem búcsúztál.

Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.

Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott.
Elengedett párszor, aztán újra elkapott.
Egymást falták az éjek és a nappalok, és te sem voltál már...

Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Sokáig vártalak.
Túl sokáig vártalak.